Számítottunk arra, hogy a védelmünk kapitulálni fog párszor. Arra is számítottunk, hogy a BL-ben nem adják olyan könnyen azt a 3 pontot. Arra viszont egy csöppet sem számítottunk, hogy úgy kapunk majd ki egy harmatgyenge CSKA-tól otthon, hogy közben az idei eddigi legszebb fociját tesszük le a asztalra. De mit ér ez a számunkra újszerű tiki-taka, ha közben egy véletlenül a térfelünkre tévedő Zhamaletdinov-Golovin-Dzagoev trió mattolja a védelmünket?
Hányszor, de hányszor röhögtem egy jót a markomba, mikor olyanokat olvastam, hogy a Barcelona 80+%-os labdabirtoklás mellett elvesztette a meccset tetszőleges spanyol kiscsapat ellen. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ez majd a Benficával is elő fog fordulni. Na nem azért, mert mindig is legyőzhetetlennek tartottam a csapatomat, hanem azért, mert valószínűtlennek tűnt az, hogy egyszer majd tiki-taka szerű focit látok Salvióéktól. Ennek a valószínűtlensége főleg az utóbbi időkben növekedett egyre nagyobbra, amikor is a taktikánk - ha lehet ezt annak nevezni - kimerült abban, hogy veretünk előre, de a széleken megáll a tudomány, aztán beíveljük a 16-osra, hátha bebólintja valamelyik csatár. Nem könnyítette a helyzetünket a sok egyéni hiba sem. Portugál kiscsapatok ellen is rengeteg labdát adtunk el, minek következtében csírájában haltak el a támadásaink.
Aztán egyszer csak itt egy BL meccs a CSKA Moszkva ellen és leesik az állunk, mert olyat látunk, hogy az oroszok kergetik a labdát, de még beleérni is alig tudnak, nemhogy elvenni, ha pedig itt-ott elveszik, azonnal letámadjuk őket és visszaszerezzük. Különösen a bal oldalon működtek jól a dolgok. Grimaldo visszatérésével életet lehelt ebbe az oldalba, meg úgy egyáltalán az egész játékunkba, Zivkovic pedig talán eddigi legjobb meccsét hozta le - rengeteg sikeres csel, gólpassz és hatalmas játékkedv.
A hőkép és a labdaérintések is amellett tanúskodnak, hogy abszolút uraltuk a pályát
Nagyon lógott a levegőben a vezető gól, s bár az első félidőben még nem jött össze, de a második játékrész elején egy szép akció után Seferovic góllal debütálhatott a Bajnokok Ligájában. Nagy volt az öröm és minden jónak tűnt, csakhogy innentől váltunk át fokozatosan rémtörténetre. Mutatkoztak baljós jelek már az első félidőben is, hogy van baj a védelemmel. Nem adatott túl sok támadási lehetőség a moszkvaiaknak, de ha véletlenül odakeveredtek, akkor veszélyes szituációk alakultak ki. Vitinho és Olanare még tarthatónak bizonyult, de Dzagoev és különösen Golovin időnként túl nagy falat volt.
Az egyenlítést még nem lehet a védelmünk rovására írni. Almeida keze le volt szorítva, 10-ből szerintem 2 bíró adott volna büntetőt, Alberto Undiano pedig az utóbbiak táborába lépett. Egyébként ha már ilyen szőrszálhasogató ítélet ért minket, jogos lehetne a felvetés, hogy az első félidőben Seferovic lerántása miért nem ért büntetőt? Vitinho magabiztos tizije után szántam 2 percet, hogy bosszankodjak az előbb említett "kettős mércén", de aztán gyorsan megnyugtatott a tudat, hogy ilyen játékkal kizárt, hogy ne szerezzük meg ismét a vezetést.
Netán Grimaldo érdeme lenne a tiki-taka?
Bár így lett volna! Ehelyett jött az oly sokszor látott forgatókönyv, miszerint közeledik a meccs vége, a jobb csapat kitámad, a védekező csapat pedig egy kontra után kavarodást okoz a kapunál, majd bepiszkálja a győztes gólt. Golovinék ficánkolását Luisaóék nem bírták követni, s Varela hiába védett szépen, a kipattanó épp a nemrég beálló Zhamaletdinov elé került, aki nem hibázott.
Persze a hátralévő 20 perc még bőven elegendő lehetett volna az egyenlítésre, sőt a fordításra is, de a hátrányba kerülés tudata alatt már valahogy nem sikerült azt produkálni, amit előtte. Veszélyes helyzet már csak egy akadt, amikor Seferovic közelről jócskán fölé lőtte a labdát, az utolsó percekben pedig erőlködtünk ugyan, de Berezutskiék rutinból lehozták, amit le kellett.
Nincs mit szépíteni rajta, kegyetlenül megnehezítettük ezzel a dolgunkat, mert ha tovább akarunk jutni a csoportból, akkor Moszkvában szinte elengedhetetlen lesz a győzelem, a Basel-t oda-vissza kéne verni, és a Manchester-től is kell pontot/pontokat rabolni.
