Ugyan nem történt meg az, amitől oly sokan tartottak - hogy a Manchester a saját otthonunkban szed minket cafatokra, viszont az összkép így is siralmas. Nem az eredmény az, ami miatt elsősorban bánkódunk most, hanem az, hogy tudjuk, óriási távolságra vagyunk jelenleg az európai elittől, ez pedig a legjobban ott mutatkozott meg, hogy egy magát alig megerőltető United bánt el velünk könnyedén, miközben mi majd szétfeszültünk, úgy erőlködtünk.

Pedig nem indult olyan rosszul ez az este. Rui Vitória végre összeszedte a tökeit, és belátta, hogy igenis az alapjaiban kell felforgatnia a csapatot, ha valahogy ki akarunk kecmeregni ebből a brutálisan reménytelen állóvízből. Így kerülhetett be a kezdőbe Rubén Dias, Douglas, Diego Goncalves és az abszolút meglepetés, a Bl rekordot döntő, 18. évét éppen csak betöltő Svilar.

Persze értjük mi, hogy Bruno Varela bakizott egyet, aztán kikerült a csapatból. Júlio César is már csak gyengébb és gyengébb lesz - ezt is értjük. Viszont így bevágni a kezdőbe, ráadásul a kapuba egy tinit, aki még nemhogy csak nagy meccsek terén tapasztalatlan, de még a másodlagos nemi jellegei is fejlődés alatt állnak, háááát baromira bátor húzás.

Mindennek ellenére az első félidőt lehúztuk egész tisztességesen. Persze megint csak hangsúlyozom, hogy ez a Manchester United nem igazán akart tegnap focizni, épp csak annyira erőltették meg magukat, amennyire meg kellett, szóval azért helyén kell kezelni a dolgokat. A védelmünk viszont működött. Rúben Dias, Grimaldo és Douglas teljesen korrekt meccset hozott le. Lukaku, Mata és Rashford is kevés helyet kapott mellettük, ez pedig tényleg megsüvegelendő, mert attól, hogy a United most visszafogott volt, mint csapat, attól még ezek a játékosok egyénileg nagyon jók, és nagy koncentrációt igényel a tartásuk.

Ninja Warrior? Á, nem. Ő Rúben Dias.

Voltak olyan szakaszai a meccsnek, ahol a kelleténél sokkal jobban magunkra húztuk az angolokat, és Rúbenék akkor is mindig oda tudtak érni kulcsmomentumokban, szóval egy szónak is száz a vége, a védelmünket most kivételesen dicséret illeti.

Na, de nem úgy a középpályát és a támadókat. Szent szilvakompót a spájzban, hát ez mi volt? Mihelyst a 16-os környékére értünk, mintha elfelejtettük volna, hogy ott mit is kell csinálni. Katasztrófa. Azt már kezdjük valamennyire megszokni, hogy Pizziéknek támadás közben kis területen nem megy a játék, hanem sokkal inkább beívelés pártiak. De ha már tényleg erre alapoznak mindent, akkor legalább megtanulhatnának rendesen beadni, ívelni stb. A lövésekről nem is beszélve. Összesen hat lövésre futotta, de ha De Gea kapuja kétszer akkora lett volna, akkor sem lettek volna ezek a próbálkozások veszélyesek.

Ahogy a meccs utolsó fél órájához érkeztünk, akkor lehetett látni, hogy a Manchester most már szeretne rúgni egy gólt. Persze nem vérben forgó szemekkel, minden követ megmozgatva, mert ők a döntetlennel is kiegyeztek volna, hanem csak úgy lazán, egy fokozattal feljebb kapcsoltak. Na, és ekkor jött az a bizonyos gól.

-Bent vót? - Nem vóóóóóót!!! - Bent vót.

Egy nagyon veszélyesen aláhulló szögletet védett nagyon szépen Svilar, és épp azon gondolkoztam, hogy ha ez a meccs majd döntetlen marad, akkor halomra dicsérem és vonok majd párhuzamokat az egykori fiatal Casillas-al, de aztán még be sem fejeztem ezt a gondolatmenetet, jött a fenti képen látható jelenet. Rashford beadás helyett kapura lőtt, ami meglepte az indokoltnál kijjebb jövő Svilart, és a nagy hátrálásban ahelyett, hogy kiöklözte volna, megfogta és behátrált vele a kapuba. Itt jött elő az, hogy egy nagyon fiatal, rutintalan kapusról van szó.

Bosszantó volt ez a gól, és az ezt követő események is egészen a lefújásig. Minden egyes megmozdulásunkban látszott, hogy esélyünk sincs kiegyenlíteni és nem is fogunk. Herrera és Matics tökéletesen ellehetetlenített minden középpályáról induló próbálkozást, bár az is igaz, hogy nem volt nehéz dolguk. Csuklóból megoldották az egészet. Apropó Matics. Ki emlékszik arra, amikor még Javi García árnyékában kullogott, aztán a spanyol távozása után mindenki rettegett, hogy mire lesz képes ez a szerb pók a helyén? Mintha csak tegnap lett volna. Aztán ez a szerb pók 1-2 év alatt klasszis lett a posztján, ma pedig már a világ egyik legjobbja. Nálam ő volt a meccs embere.

Hogy mi lesz a következőkben? Nyilván megpróbáljuk minden erővel megragadni a harmadik helyet, hogy legalább az Európa ligában helyünk legyen a tavasszal, csak az az igazság, hogy már ez is egy embert próbáló feladatnak látszik jelenleg. Cél viszont nem lehet más, csakis ez.