Vannak örökös optimisták, akik minden rosszban meglátják a jót, még ha néha nagyítóval is kell azt keresni. Vannak olyanok, akik nyelnek egy nagyot, de aztán bizakodóan tekintenek előre a jövőbe, és vannak megint azok, akik azzal próbálják meg motiválni magukat, hogy lehetne rosszabb is. Erre az utóbbi kategóriára mindig csak legyintettem, de sosem tudtam megérteni, hogy ebből hogyan lehet erőt meríteni, na meg pláne jobban érezni magunkat ilyesmitől, hogy "Hát, az igaz, hogy most elvesztettem a munkámat, de legalább ma a kedvencem lesz vacsorára". Egészen idáig. Most ugyanis az van, hogy pontosan ezt érzem.

Pocsék formában vagyunk, és egyelőre nincsenek bizakodásra okot adó jelek, de mégsem estem totális érdektelenségbe. Szarban vagyunk, de még nem hullámzik, és ha esetleg jönne is az a bizonyos cunami, úgy hiszem, hogy józanító hatása lenne, és a nyomában maradó pusztítás után gyors építkezés venné kezdetét, de legfőképpen változás. Ennyire azonban még ne szaladjunk előre, hisz a nem túl kellemes illatú trutyi még csak derékig ér, és innen ki lehet ám kecmeregni.

A hétköznapi Braga elleni Ligakupa-béli 1-1 volt sorozatban a negyedik olyan meccsünk, ahol megszereztük a vezetést, aztán adtunk egy hatalmas pofont magunknak. Ha az ellenfél betalál - márpedig ezt kezdhetjük megszokni a gyenge védelmünk miatt -, akkor a növekvő nyomást nem tudjuk a javunkra fordítani és egyszerűen elzsibbadunk a nagy erőlködésben. Elsősorban ezen kéne javítani, ugyanis egy jól működő támadóalakzatra most nagyobb szükségünk lenne, mint valaha.

Az első lépés talán Raúl bevetése lehetne. Tavaly Mitroglou, idén eddig Seferovic árnyékában volt kénytelen tevékenykedni, pedig már sokszor bizonyította, hogy lehet rá számítani, ha megkapja a lehetőséget. Ha mondjuk a Pacos ellen most kezdene, nem hiszem, hogy csalódást okozna. A széleken egy Rafa Silva-Zivkovic párosban érezném most a legtöbb potenciált, középen pedig a visszatérő Fejsa talán ad majd egy kis stabilitást a védekező részlegnek is.

A Pacos támadásaira ugyanis alaposan fel kell készülni. Ha a Portimonense és a Boavista is meg tudott lepni, akkor abban biztosak lehetünk, hogy a Pacosnak is megjön a kedve a fickándozásra, és ha nem is támadnak majd sokat, a tavaly 11 gólig jutó Welthon, és a tavalyelőtt 14 találatot szerző, most Thaiföldről visszatérő Bruno Moreira sem falábú gyerek.

A kispadon a tapasztalatlan, de bizonyítási vágytól égő, 34 éves Vasco Seabra ül, aki December óta irányítja a Pacost, és bár csodát eddig még nem tett, egy kevéske borsot már így is tört az orrunk alá, hisz márciusban megfogtak minket egy 0-0-al.

Bármennyire is jót tenne, azt kell mondjam, hogy nem sok esélyét látom annak, hogy Raúlt és Rafát beépítik a kezdőbe. Míg annak idején JJ csupán makacsságból pörgette a végletekig az általa preferált felállást, addig RV úgy tűnik, csupán nem ismeri fel eléggé a helyzetet, és a változás szükségességét. Ettől függetlenül ezt a meccset most meg kell nyernünk. Nincs magyarázkodás!

Kezdés: Este 21:30-kor.