Akinek idáig esetleg kétségei voltak afelől, hogy hullámvölgyben vagyunk, annak a tegnapi meccs magasan feltehette a pontot az i-re. Persze tudtuk azt, hogy pár nap alatt nem fog megoldódni minden egy csapásra, de abban azért reménykedtünk, hogy a Maritimót, ha nyögvenyelősen is, de legyőzhetjük Madeirán. Nem így történt. Marítimo-Benfica 1-1.
A forgatókönyv nagyon hasonló volt az eddigi bajnokijainkhoz - a korán megszerzett vezetést a játékba való belefásulás követi, majd a jól megérdemelt pofon, ami után még lenne idő a vezetés megszerzésére, de csődöt mondunk. De nem egyszerűen csődöt mondunk, hanem még egy épkézláb helyzetre sem futja.
Raúl Jiménez továbbra is megkapta az esélyt, de ezúttal sem tudott élni vele. Salvio és Cervi rengeteget futott, viszont hozzáadott értékkel ez most nem bírt, különösen annak fényében, hogy cserébe előszeretettel adták el a labdákat mindketten. De ezen a téren nem csak őket lehet ám elővenni. A jobbra látható táblázatban a játékosok nevei mellett balról jobbra haladva a kulcspasszok, az összes passz, illetve a sikeres passzok aránya százalékban megfigyelhető. Ha a kapust nem vesszük bele, látható, hogy 5 játékosunknál is 70% alatt volt a sikeres passzok aránya, ez pedig egy olyan mutató, amilyenre eddig még példa sem volt, amióta ezeket a fajta statisztikákat nyomon lehet követni a neten. Az általában legtöbbet passzoló játékosunk például Pizzi, aki 90 perc alatt legalább 60-at passzol 85%-os pontossággal, ennek ellenére tegnap 69 perc alatt 29 passzra futotta, aminek csupán a 65.5%-a volt sikeres. De van rosszabb is. Almeida mindenkit alulmúló 50%-os passzpontossága egyszerűen botrányos ezen a szinten, pláne úgy, hogy mindezt az ellen a Maritimo ellen sikerült felmutatni, amely kb. nyolcadannyi összegből gazdálkodik, mint mi.
Ismét csak Jonas volt az, aki ki tudott tűnni a mezőnyből egy kicsit. Az ő kvalitásaira még egyelőre lehet számítani egy-egy ilyen elsöprő erejű szartornádó alatt is, csakhogy egyedül ehhez ő is kevés. Úgy tűnik az évek óta tartó átigazolási politikánk most ütközött először úgy igazán egy nagy falba. Egy ideig még ellensúlyozni tudtuk a legjobbjaink távozását minőségi pótlásokkal - évente egy nagyobb igazolás (Salvio, Jonas, Jiménez, Rafa Silva), és tehetséges saját nevelésű játékosok beépítése a csapatba (Semedo, Lindelöf, Éderson, Renato Sánches). Évről évre húztuk a szánkat ugyan, de ezidáig mindig jól jöttünk ki a dolgokból, s bár tudtuk, hogy így az európai - szűk értelemben vett - elittel nem vehetjük fel a versenyt, a közvetlenül alájuk tartozó kategóriában viszont helyünk lehet. Igen ám, csakhogy addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.
az ember, aki már 9 gólnál jár úgy is, hogy a csapata küszködik
Ezt a fajta politikát ugyanis nem lehet a végtelenségig büntetlenül nyomatni. Az akadémia nem fog minden évben olyan fiatalokat kinevelni, akik majd képesek lesznek összefoltozni a lukakat, és az évenkénti egy-két minőségibbnek mondható igazolásunk sem fog mindig beválni. A Basel elleni történelmi zakó után jövő "előre tekintő, porba hulló, de ebből erőt merítő és végletekig motivált" (legalábbis annak látszó) gárda tegnap ismét csődöt mondott, s a borzalmas egyéni statisztikák mellett mindez az általam előbb leírtak kicsúcsosodása is volt egyben, ahol sajnos már látszik, hogy ez nem a mi évünk lesz.
