Elérkezett hát a nagy nap. Annyi biztos, hogy a sorsolás pillanatától kezdve ezt a meccset várjuk, ami viszont már jóval kevésbé biztos, az az optimizmusunk, ami még 6 éve teljes mértékben meg volt a vörös ördögök ellen. Hol van már az a jó érzéssel megtöltő momentum, amikor igenis oda mertünk állni, és magunkra húzni az internet haragját azzal a kijelentéssel, hogy van esélyünk ellenük. "Not arrogant, just better?" - éppen fordítva. "Not better, just arrogant" - mondtuk akkor, s mindez végül be is igazolódott, midőn Ronney-ék kihullottak a könnyűnek vélt csoportból. Most már nincs ilyen. Most hallgatunk, és várunk(?).

Azt mondják, ha Dávid annak idején nem mér egyetlen kőhajítással halálos csapást Góliátra, akkor a melák 1 percen belül még a szart is kiverte volna a Biblia egyik legnagyobb hőséből. Akkor bizonyára senki sem úgy emlékezne Dávidra, mint a nyüzüge fiúra, aki szembe mert szállni a nálánál sokkal erősebb ellenfelével, nem törődve azokkal, akik egy percig sem hittek benne. Akkor nem emlegetnék őt hősként, sőt, talán már nem is emlegetné őt senki egyáltalán. Valahol a mi helyzetünk is hasonló. Képzeljünk el egy Dávidot, aki annak idején bár nem gyűrte le teljesen, de maga mögé tudta utasítani Góliátot, azóta viszont eltelt sok idő, Dávid fürgesége, gyorsasága megkopott, önbizalma elhagyta, Góliát pedig ezt az időt arra használta fel, hogy szanaszét gyúrja magát, és annyi szteroidot pumpáljon magába, ami kómába ejtene két és fél Brontosaurus-t. Na most ez a Góliát itt áll újra, és visszavágót követel Dávidtól.

Pogba ugyan sérült, Lukaku oroszlánüvöltésének hangját viszont már elhozta a szél

Hogy létezik-e olyan fűszál, amibe még érdemes kapaszkodnunk a CSKA és a Basel elleni megalázó vereségek után, arra egy elismert botanikus több napos kimerítő kutatómunka után mondaná teljes biztossággal, hogy "Nem!!!". Úgy állunk most itt, hogy én - a szarbamarkoló időkben is örök optimista blogger - sem tudok semmi olyat megfogalmazni, ami szerint lehetne esélyünk a Mencseszter ellen. Nincs olyan kombináció, nincs olyan Cervit a padra ültető kezdő, amit látva kicsit megnyugodnék, és azt mondanám, hogy "Na, talán majd így még lehet ellenük keresnivalónk". Szar érzés, de ez van.

Hogy ez a tény maga megnyugtat-e? Egy kicsit sem. Én ebbe akkor sem tudnék belenyugodni, ha a minden idők világválogatottja állna most ki ellenünk. Ha pedig Rui Vitória azt találná mondani a fiúknak az öltözőben a meccs előtt, hogy "Menjetek ki fiúk és élvezzétek a játékot, mert nekünk itt már nincs mit vesztenünk.", akkor ha tehetném, úgy ugranék neki, mint habzó szájú vegán a hentesnek húsvéthétfőn.

Itt most nem lesz elemzés és esélylatolgatás. Nem térképezzük fel az ellenfelet. Nem méltatjuk egykori játékosainkat, Maticsot és Lindelöföt.

Mi vagyunk a Benfica! Egy olyan várat építünk, amit évről-évre összedönt a vihar, egy olyan vár ez, ami soha nem lesz kész úgy igazán. Dávid vagyunk, aki képes odapörkölni a nagyoknak, de gyúrhat akármennyit, az izmai nem nőnek meg. De mi vagyunk a Benfica, és ha a mencseszteriek egy pillanatra is azt hiszik, hogy a Da Luzban ők a vörös ördögök, akkor meghívjuk őket egy táncra a holdfényben.

A meccs 20:45-kor kezdődik. Feltehetőleg közvetít majd minket a Film Mánia!