Finoman szólva sem kényeztetett el minket a Benfica ebben az idényben, s ugyan az elején még lelkes voltam, és nyomtam egymás után a beharangokat, meg a meccsértékelő posztokat, de eljött aztán az idő, amikor végleg odalett a motivációm, képzeletbeli pennámat pedig úgy törtem ketté, hogy Lisszabonig hallatszott. A szezonnak viszont vége, a lelkesedés pedig újjáéled, mint egy sivatag szélén aszalódó kóborló, aki megérzi a szomszédban grillező Rick Grimes szagát. Újjáéled, még szép, hiszen már csak pár nap és itt a focivébé, Rúben Diasék pedig meg sem állnak majd a végső győzelemig!

Jöjjetek körém mindannyian! Ti, kik tudni akarjátok a jövőt! Ti, kik brazil, német, francia, argentin diadalokat vizionáltok, de semmiben sem vagytok biztosak! Ti, kik kíváncsiak vagytok a végkimenetelre, és nincs konkrét favoritotok, csak egy dolog miatt imádkoztok már hetek óta az ágy mellett térdepelve lefekvés előtt: Hogy ne Ronaldo emelje fel a trófeát a végén! Ti, kik hatalmas szakértelemmel feszültök neki a tornának és már agyban ezerszer leszinkronizáltátok az egészet! Ti, akik csak négy évente néztek focit, s az őrült 1 hónapig tartó karnevál alatt végig csillogó szemekkel követitek a fejleményeket, a végén pedig mégis csak legyintettek egyet, mondván, egy labdáért nem éri meg ez a nagy felhajtás. Jöjjetek körém mindannyian, mert elmesélem, hogy lesz!!!

Portugália - Spanyolország

Talán mind közül a legjobban várt csoportmeccs jön mindjárt a Vb másnapján. A sportoldalakon szinte másról sem lehet olvasni, csak erről. A lapok alján kisbetűkkel néhol megemlítik, hogy az oroszok nagy nehezen behúzták a nyitómeccset, meg, hogy lesz itt még ma valahol egy Marokkó-Irán és Egyiptom-Uruguay csörte is, de ó, hát kit érdekel most ez, mikor a csúcsrangadó puszta gondolata is libabőrt varázsol még a talpunkra is. A játékosok már a kijáróban. Ramos épp azon gondolkodik, hogy vajon érdemes lenne-e likvidálnia Ronaldót még a legelején, vagy hagyja az egészet, elvégre mégiscsak csapattársak Madridban, vagy mi a szösz, de amíg a vállai felett a kis agyal és a kis ördög ádáz harcot vív, már szólnak is a himnuszok. Pacsi ide, pacsi oda és már el is indul útjára a világ legnépszerűbb játékszere. S lám, akik meggyőző spanyol fölényt vártak, tátott szájjal figyelik, ahogy egymás után jönnek a portugál helyzetek. Előbb egy távoli lövés Joao Mariótól, majd pedig egy André Silva fejes megy enyhén fölé. Zavar van a gépezetben, de Lopetegui még csak reagálni sem tud, Ronaldo megindul a bal szélen, és bevarrja, ahogy szokta. 1-0. Ramosék ezek után valamennyire rendezik a soraikat, de valamirevaló támadójátékra nem képesek, hihetetlen jól működik ugyanis a portugál középpálya. A félidő végén egy szögletre jók, de utána egy gyors kontra következik, Bernardo Silva indítja laposan André Silvát (Mennyi Silva, te jó ég, pakoljunk el télire!), aki egyedül viszi kapura, majd elpöcköli De Gea mellett. 2-0. A félidő alatt alig győz a világ felocsúdni az ámulatból, de még közel sincs vége. A második félidő fölényes spanyol labdabirtoklást hoz, de a veszély még mindig egyedül a portugálokban él csak. Ramos vérben forgó szemekkel üvölt a társaknak, hogy jöjjenek vissza védekezni, de hiábavaló minden, hiszen egy gyors kontra végén Joao Moutinho elvállalja messziről, és egy hatalmas gól a jutalma. Kicsi a rakás, nagy az öröm. 3-0. Ez a gól aztán teljesen tönkreteszi a spanyolokat, aki értetlenül botorkálnak már csak a pályán. A viszonylag jól lakott portugálok a végén egy szöglethez jutnak, ami borzalmas ugyan, de Jordi Alba Moutinho elé fejeli a labdát, akinek ez a szerencsenapja, ugyanis beállítja a végeredményt a 89. percben. Portugália - Spanyolország 4-0. Nem csalás, nem ámítás. (Közben Marokkó - Irán, 2-1).

Portugália - Marokkó

Rengeteg női szív dobban nagyokat változatos ütemekben, ahogy a marokkói csapatot vezető Hervé Renard kivonul a kispad mögé. Ronci pedig még csak most jön. Ejj, felesleges is már ide a vuvuzela, meg mindenféle trombitaszó. A Luzsnyiki Stadion-ban mindenféle hangot elnyomnak a női szívek dobogásai. "Bárcsak nekem is ilyen jó génállományom lenne, mint ezeknek" - gondolja Pepe, de aztán már azzal a lendülettel csúszik is be a hirtelen ott termő Amrabatnak. Sárgát ér a szerelés, veszélyes helyről jön a szabadrúgás, de csúnyán mellélövi az előbb még szinte a halálán lévő Amrabat. Az első félidőben nincs sok helyzet, a második viszont rögtön egy André Silva góllal indul, aki úgy érkezik Ronaldó beadására, mintha nem lenne holnap. Nagy a boldogság, viszont előjön a már oly sokszor látott hiba - a csapat mintha megelégedne az egygólos előnnyel. Hát ezt most benéztük, mert 10 perccel a vége előtt Ziyech egy hatalmas sprint után elfekteti Fontét, is bitang nagy gólt lő. A maradék idő sajnos nem elegendő most egy újabb gólhoz, de ebből tanultunk. Portugália - Marokkó 1-1. (Ha hiszitek, ha nem, de Irán veri a spanyolokat 1-0-ra. Bizony).

Irán - Portugália

Rettegnek a magyar sportkommentátorok, vonulnak a rendkívül bonyolult vezetéknevű iráni fiúk. A spanyolok elleni győzelem után meg vannak táltosodva, azt hiszik, hogy határ a csillagos ég, mi viszont jól látható határt húzunk nekik a kb. a felpályánál, mert azon alig tudnak átjutni. Az első félidőt kivédekezik becsülettel, és a másodikra is ezzel a taktikával hajtja ki őket a szigorúan néző Carlos Queiroz, aki tudja, hogy ebből a meccsből csak nyertesen jöhet ki. Ha nyer, vagy x-el, szobrot kap Iránban, ha viszont kikap, akkor is nyugodt maradhat, hisz hazája fiai jutnak tovább. Nos, a betonvédelem a 72. percben törik meg, amikor már nem bírják tovább tartani az egyre nagyobb iramra kapcsoló Ronaldót. 0-1. Ezzel itt vége is a bunkerfocinak, de éppen csak megpróbálkoznának egy támadással, Bernardo Silva már indítja is az üresen álldogáló Ronaldot. 0-2, és mindezt két percen belül. Több gól már nem esik, de maradunk orosz földön még egy pár napig, ugyanis 7 ponttal tovább jutunk. Irán - Portugália 0-2 (Spanyolország - Marokkó 4-0).

NYOLCADDÖNTŐ: Oroszország - Portugália

Az oroszok megtették, amit megkövetelt tőlük az anyácska. Uruguay ellen ugyan elvéreztek, de Szaúd Arábiát és Egyiptomot le tudták győzni, így 6 ponttal az A csoport első helyén végeztek, most pedig büszkén éneklik himnuszukat. Miután ennek vége, és a szeizmológiai intézetben dolgozók is fellélegeznek, egy bámulatos tanmese következik arról, hogyan kell egy 81 ezres, hangos tömeget 90 perc alatt fokozatosan elhallgattatni. Azaz, csak részben, hiszen egy 10 ezres elenyésző társaság ezzel párhuzamosan éppen egyre csak hangosabb lesz. A 14. percben Moutinho indítja be a gólszámlálót (0-1), az oroszok pedig a frusztráció hatására rosszabbnál rosszabb döntéseket hoznak. Az 52. percben egy teljesen átlagos szerelés után Smolnikov lök egyet Pepén, aki ezt egy széles mosollyal nyugtázza. Több sem kell a Zenit védőjének, elvörösödött arccal Pepének ront, s csak a csapattársak kétségbeesett beavatkozása, és a villanó piros lap következtében fejtődik le a már egyáltalán nem mosolygó Pepéről. Ezt nyilván nem kellett volna, eddig is nehéz volt, így azonban ez Oroszország kiesését jelenti. Bernardo Silva és Goncalo Guedes is betalál még a vége előtt. Oroszország - Portugália 0-3.

NEGYEDDÖNTŐ: Dánia - Portugália

Messi visszavonul a válogatottságtól - ezzel a címmel jelent meg szinte a világ összes sportlapja, miután Dánia óriási meglepetésre 1-1-es döntetlen után büntetőkkel hazaküldte Argentínát. Jómagam is alig akarok észhez térni, egyrészt örülök, hiszek az Argentinok jóval kellemetlenebb ellenfelek lettek volna, másrészt viszont nagyon adtam volna egy pikáns Messi vs. Ronaldo csörtét. Na, de sebaj, valaki ott fent így írta meg ezt az egészet, nézzük hát, hogyan alakulnak a dolgok. Nos, egész jól. Pontosan 2 perc kellett csak az első gólhoz. André Silvának talán még sosem volt ennyire önfeledt gólöröme, együtt örülnek a kispaddal. 0-1. A dánok viszont innentől beindítják a rakétákat és Christian Ericksen jobbnál jobb labdákkal tömi a társait. Mi sem vagyunk persze restek, nem akarunk a marokkóiak elleni meccs hibájába esni, és el is jutunk egy csomó helyzetig, de gól nem esik. Aztán a 80. percben éppen Ericksen... Éppen ő, akire annyira, de annyira kellett volna vigyázni. a 16-oson kívülről ereszt meg egy lövést, ami kicsit megpattan William Carvalho-n, és Rui Patricio-t megtévesztve irányt vált éppen annyira, hogy ne érje el a már ellenkező irányba vetődő hálóőr. Eddig nem volt elég izgalom? Na, akkor majd most. Rendes játékidőben nem tud dűlőre jutni a két csapat, de a hosszabbítás alatt úgy tűnik, egyikük sem szeretné a büntetőkre bízni a döntést. Mindkét gárda egyformán akarja a győzelmet, rengeteg a helyzet, nem győzzük kapkodni a fejünket, és a 115. percben, mikor már lelkiekben kezdünk felkészülni az orosz rulettre, jön Quaresma és varázsol egyet. Talán az utolsót a válogatottban. De mekkora gól, te jó ég! A világ azért még kollektívan a homlokára csap, amikor az utolsó pillanatokban Pione Sisto lő egy kapufát, de megvan. Ezt is behúztuk! Dánia - Portugália, hosszabbítás után 1-2.

ELŐDÖNTŐ: Portugália - Anglia

2006 után ismét ott van Portugália az első négyben, és az ellenfél nem más, mint az az angol válogatott, akiket a nagy tornák előtt rendre ízekre szed a hazai média. Idén ez most úgy tűnik lepergett a srácokról, akik csoportjukban ugyan 6 ponttal másodikként végeztek a belgák mögött (a rosszabb gólarány miatt), utána viszont a lengyeleket 2-1-re, a németeket búcsúztató, a veszélyt mindig magukban hordozó Svájcot pedig 1-1-es döntetlen után büntetőkkel kényszerítették térdre. Alig várom ezt az összecsapást, mondanom sem kell, hogy nagyon szeretjük az angol válogatottat. A keretek ugyan már régen kicserélődtek, a jó emlékek viszont még mindig élénken élnek bennünk. Ó, az a Rui Costa bomba 2004-ben. Jajj, az a Nuno Gomes lövés 2000-ben... Vajon mit rejt magában ezen rangadók következő fejezete? Hát, mindenkit ki kell ábrándítsak, mert egy meglehetősen unalmas meccset. Egy szöglet utáni kotorászás, tömeges ügyetlenkedés után André Silva a gólvonalról pöcköli a hálóba a labdát, s hiába történik mindez még csak a 27. percben, egy-két közepesen veszélyes helyzeten kívül semmi sem történik egészen a végső sípszóig. Izgalmakat ezúttal nem kaptunk, csak örömmámort, hisz megvan a döntő! Portugália - Anglia 1-0

DÖNTŐ: Portugália - Uruguay

A meglepetések világbajnoksága? Talán utólag így fogja mindenki emlegetni a 2018-as nagy tornát. Portugáliát senki sem várta a döntőbe, Uruguay pedig ugyan többször is bizonyította már, hogy képes a legnagyobbakat is a földbe döngölni, mégis a meglepetés kategóriába sorolandó az ő döntőbe való jutásuk is. Megérdemelték? Mindennél jobban. A nyolcaddöntőben könnyen átsétáltak Marokkón (2-0), hogy aztán a milliárdot érő francia válogatottat küldjék haza (2-1), a java viszont még csak ekkor jött, hiszen az elődöntőben Brazíliát is kiütötték (1-0). A záróünnepséget nem aprózták el az oroszok, tán még maga Putyin is elmorzsol egy-két könnycseppet a megható, Matrjoska babákat, ovisokat, medvéket, űrhajósokat és két lábon járó, plüss-vodkás üvegeket felvonultató ceremónián. Godín és Ronaldo mosolyogva fognak kezet, Suárez és Cavani terpeszben várja a kezdőrúgást, mintha csak a portugált szeretnék felbőszíteni. Indul a meccs! Döntőknél ritkán szoktunk meg nagy iramot, ez a mostani viszont kifejezetten egy pörgős meccs. Mindkét csapat baromira akarja ezt a trófeát, ha valami, akkor ez látszik a játékosok minden egyes mozdulatán. Uruguay sorra alakítja ki a veszélyes helyzeteket, Rui Patrício pedig bemutatja a Vb legnagyobb védését Cavani bombája után. A 31. percben szabadrúgáshoz jut Portugália. 27 méter. Ronaldo odaáll, terpeszben, ahogy szokott. A sípszó után felnéz az égre, majd pedig nekifut és bevarrja a jobb felsőbe. 1-0. Muslera nekivetődik a kapufának és 5 percig ápolják a gólvonalon, miközben a másik oldalon talán a világ leghosszabb gólörömét látjuk. Szerencsére a hálóőr folytatni tudja, bár kénytelen egy kisebb turbánnal lehozni a félidő hátralévő részét, ami alatt nem történnek már említésre méltó dolgok. 15 perc alatt annyi ismerőst hívok fel, amennyit tudok, de kezdéskor pontban lecsapom a telefont, nem is emlékezve pontosan arra, hogy épp milyen téma kellős közepén következett be ez a teljesen tudatos vonalmegszakítás. Uruguay most mintha kicsit szürkébb lenne. Az első félidőben az volt az ember érzése, hogy ezek úgy átmennek rajtunk, mint a szétnitrózott kombájn a kerámia kiállításon, most viszont átvettük az irányítást. Egy-két kisebb helyzet mindkét oldalon, majd André Silva kap egy közepesen jó labdát Adrien Silvától (nem összekeverni őket, kérem!!!). Rávezeti a labdát Maxi Pereirára, majd egy brilliáns csellel eldönti! Atyavilág! Hatalmas helyzetbe kerül és belövi! Ott van! A portugál válogatottnak ismét van csatára Nuno Gomes után! De még milyen! 2-0. Próbálunk lassan magunkhoz térni az eufóriából, és azt látjuk, hogy van még 22 perc hátra a döntőből. Most viszont visszakapjuk a korábban már látott, oly intenzíven támadó Uruguay-t a nyakunkba. Szinte percenként jönnek a helyzetek. A kommentátor odáig megy, hogy Cavani már mesterhármast lőhetett volna, de ez nem az ő napja. Ki sem mondja, de a nemrég becserélt Stuani kerül hatalmas helyzetbe, na és ő viszont nem hibázik. Elgurítja Rui mellett (2-1), aki próbálja utána megragadni a labdát, de Suárez gyorsabban kikaparja a hálóból és loholnak vele a kezdőkörbe. 9 perc van hátra. Hatalmas a nyomás, Cavani és Suárez pedig egyre idegesebb. A hosszabbításban, amikor már a turbános Muslera is előremerészkedik vitézkedni, adódik még egy nagy helyzet Bernardo Silva előtt, aki ahelyett, hogy megindulna a saját térfeléről az üres uruguayi kapu felé, elvállalja messziről, de két méterrel fölé lövi. A kirúgást még engedi a bíró, de aztán véget vet a mérkőzésnek. Portugália - Uruguay 2-1. Innentől kezdve pedig mindenki képzelje tovább a fiesztát úgy, ahogy szeretné. Az viszont jusson eszetekbe, hogy én előre megmondtam, megírtam mindent! Ja, és a bronzmeccsen Brazília - Anglia 0-1.