Finoman szólva sem kényeztetett el minket a Benfica ebben az idényben, s ugyan az elején még lelkes voltam, és nyomtam egymás után a beharangokat, meg a meccsértékelő posztokat, de eljött aztán az idő, amikor végleg odalett a motivációm, képzeletbeli pennámat pedig úgy törtem ketté, hogy Lisszabonig hallatszott. A szezonnak viszont vége, a lelkesedés pedig újjáéled, mint egy sivatag szélén aszalódó kóborló, aki megérzi a szomszédban grillező Rick Grimes szagát. Újjáéled, még szép, hiszen már csak pár nap és itt a focivébé, Rúben Diasék pedig meg sem állnak majd a végső győzelemig!

Benfica - Sporting 1-1. Megvallom őszintén, hogy nem számítottam arra, hogy jobb statisztikával fogjuk zárni a derbit a Sportingnál. Ehhez persze kellett most egy korai Sporting gól, és az is, hogy JJ ezek után védekezésre rendezkedjen be, viszont szép támadásokat tudtunk folytatni, korán sem volt reménytelen a helyzet, és bár a végét döntetlenre hoztuk, bőven benne volt a 3 pont a meccsben.

Mivel az óév lepergése előtt a ligakupából is kipottyantunk, egyetlen fronton maradtunk már csak versenyben trófeáért, ez pedig nem más, mint a bajnokság. Ennek megfelelően a helyzet végtelenül egyszerű lett - ha az idei kiírásban trófeát kívánunk szerezni, akkor valahogy le kell gyűrnünk a pillanatnyilag 3 pontos előnyben lévő Portót és Sportingot. A kékekkel idegenben csodával határos módon sikerült behúznunk egy 0-0-t, ma pedig a Sporting érkezik éjjel, hogy lejátszunk egy meccset, ami több lesz, mint egy egyszerű derbi.

Most már nem kell amiatt aggódni, hogy a tavaszi szezonra le leszünk terhelve, ugyanis a hét közepén könnyes búcsút vettünk a portugál kupától is. Harcos kis csapat a Rio Ave, meg minden, de elfogadhatatlan az, hogy ebben a szezonban már másodszor köpnek bele a levesünkbe. RV taktikai húzásai ismét csődöt mondtak, kollektív homlokra csapásból is megint csak rengeteg jutott ki, az ajtóban pedig várakozik a Tondela.

A megalázó európai túra véget ért, de a minden idők legrosszabb BL csoportköre által ejtett sebek sokáig fognak még gyógyulgatni. Külön szégyen, hogy első kalaposként tudtuk véghez vinni ezt a bravúrt, s 0 ponttal és -13-as gólkülönbséggel az idei kiírás legrosszabb csapata lettünk. Ez egy kegyetlenül mély gödör, az alján dárdahegyekkel, nekünk pedig ebből kéne valahogy kimásznunk, és talpra állnunk.

Bár tavasszal már nem folytathatjuk az európai túrát semmilyen ponton, tétje még így is lesz a Basel elleni csoportmeccsnek, ez pedig nem lesz más, mint győzni, s ha nem is emelt fővel, de legalább nem sárba alázva távozni. Így is nagyon fájó ez, hisz ha pár éve valaki nekem azt mondja, hogy ilyeneket fogok írni majd a Basel előtt, akik nem mellesleg az odavágón 5-0-ra döngöltek minket az életet adó talajba, akkor kacagva küldöm el az illetőt tejért. Így változnak a dolgok pár év alatt.

Az idei megpróbáltatások fényében akár az élet apró örömeként is fel lehetne fogni a tegnapi gólparádét, bár ha számításba vesszük azt, hogy a szezon egyik leggyengébb formájában lévő csapata vendégeskedett nálunk, ráadásul a 45. perctől már emberelőnyben játszhattunk, talán már nem is annyira vitézi ez a tett. Így vagy úgy, de az arcomra mégis sikerült több ízben is félmosolyt kanyarítani, se már kellett. Nagyon kellett.

Miután Manchesterben sem tudtuk megváltani a világot - ami egyébként nem is lehetett reális elvárás - az az egyszerű, és irgalmatlanul fájó szituáció állt elő, hogy csak akkor játszhatunk tavaszon az Európa ligában, ha a soron következő két Bl meccsünket megnyerjük, plusz a moszkvaiakra nagyobb verést mérünk, mint ők ránk Lisszabonban. Ja, és persze a CSKA nem szerezhet pontot majd Manchesterben.

Mivel az európai porondon odáig jutottunk, hogy egy Európa liga indulást érő harmadik helyhez is földöntúli csoda kéne, ezért ideje megrázni magunkat és odapörkölni mindenkinek Portugáliában. Jövőre, csak az első két csapat indulhat majd a Bl-ben, szóval semmi cicó, több hiba nem fér bele. Könnyű dolgunk viszont aligha lesz majd a guimaraesi kiruccanáson.

Mit is mondhatnék? Nem könnyű 100%-ra felpörögni a ma esti meccs előtt. A csoportmérkőzések fele már a hátunk mögött, a mérlegünk pedig 3 vereség, 1 lőtt és 8 kapott gól. Amióta követem a Benfica meccseit, még nem kezdtünk ilyen szánalmasan az európai porondon. Persze egy futballszurkoló mindig reménykedve várja a következő meccset. - Ott majd minden sokkal jobb lesz! Kikerülünk a hullámvölgyből és összeszedjük magunkat! Igen, ez tényleg így van! Valóban ilyen ez a reménytelen optimizmus, csakhogy ma idegenben játszunk a United ellen, és ilyenkor kevés dolog van, amibe kapaszkodni lehet.